Diablo 3 – Reaper Of Souls és Patch 2.0 részletek, vélemény

2014-03-13 Guild Wars2  7,732 comments

Sziasztok!

A guild-ben elég hirtelen megugrott azoknak a tagoknak a száma, akik a Guild Wars 2 mellett áttévedtek Sanctuary világába is, és belekezdtek a Diablo 3 nyüstölésébe. Felesleges is lenne tagadni, a nemrég landolt Patch 2.0 gyökeresen átalakította a játék szinte minden mechanizmusát és szerencsére a változások tetemes része rendkívül pozitívan hatott a játékmenetre. Ugyan a hardcore hack & slash rajongók még dühösen verik azt a képzeletbeli pultot a Blizzard kifőzdéjében, hogy tüstént adjanak nekik egy feljavított Diablo 2-t, ideje lesz valóban hozzászokni ahhoz a tényhez, hogy az előző rész és a jelenlegi epizód még csak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Aki szerteágazóbb fejlődési rendszerre, mélyebb képességfákra feni a fogát, annak most jelenleg az ingyenesen hozzáférhető Path Of Exile lesz a nyerő, ám a Blizzard az új frissítésével meglehetősen rendbe szedte a játékot.

Az első és talán a legjobb döntése a Blizzard-nak a Diablo 3 game director-ának, Jay Wilson-nak a leváltása volt. Az alapjáték megjelenésekor mindenkit elvakított a program varázsa, és csak hónapokkal később vált nyilvánvalóvá, hogy a produktum erősen hiányos. A képesség összeállítások diverzitása totálisan hiányzott, elég volt megragadni egyetlen egy túlerősített build-nél (például a WW Barbár vagy a CM Varázsló), a crafting rendszer feleslegesen agyon volt bonyolítva, az itemizáció siralmas állapotban hevenyészett ( Szerzetes fegyverekre Intelligencia stat pakolódott…remek). Ráadásul mindezek mellett az egyszeri játékos valahogy totál beleunt abba, hogy több száz óra után a játék végre hozzávág valami ritka fegyvert vagy páncélt, ám a diadalittas érzés rögtön elillan az emberből, amikor ránéz annak tulajdonságaira, és keserű szájízzel konstatálja, hogy újabb használhatatlan szemét landolt a hátizsákjában.

Éppen ezért a Blizzard úgy döntött, hogy szükség van valakire, aki össze tudja kaparni hamvaiból a játékot, és a választás a Company Of Heroes hajdani lead desinger-ére, Josh Mosquiera-ára esett. Az úriember hamar belátta, hogy nem apró feladatot kapott jelen korunk egyik legnagyobb fejlesztőóriásától, de szerencsére nem ijedt meg a kihívástól, és rögtön össze is dugták a fejüket, hogyan kellene gatyába rázni a Diablo 3-at. A tanakodás végeredménye egy, a játékot gyökeresen megváltoztató frissítés és egy nemsokára érkező kiegészítő lett, úgyhogy bátran ki lehet jelenteni, hogy Március 25.-én a Diablo 3 bár nem szárnyalja túl, de méltóságteljesen emelkedik fel a második rész minőségéhez. Úgy tűnik a Diablo játékokat ez az átok sújtja: mindig kell az alaphoz egy bővítés, hogy klasszikusról beszélhessünk!

Sanctuary történelme tehát tovább íródik a Reaper Of Souls-ban, a sztori pedig az alapjátékban történtek után folytatódik, ám nem közvetlenül, ugyanis a két cselekmény közötti eseményeket az idén érkező Storm Of Light novella fogja megismertetni velünk. Tyrael és az újonnan megalapított Horadrim arra készülnek, hogy elrejtsék a hét Gonosz lelkét rejtő Fekete Lélekkövet, ám küldetésüket keresztülhúzza Malthael, a Halál Angyala. A gonosz szárnyas megöli az expedíció tagjait, egyedül Tyrael-t hagyja életben, majd pedig a kővel együtt távozik, mint aki jól végezte dolgát. Hamar kiderül, hogy a Halál Westmarch városa felé tart, úgyhogy a Nephalem hős (azaz a mi karakterünk) egy új fenyegetéssel és talán még az eddigieknél is halálosabb és ádázabb ellenfelekkel találja szembe magát.

Szögezzünk le mindjárt egy dolgot Westmarch városáról. Az előzetes képek és információk alapján a kiegészítőben érkező ötödik Act helyszíne meglehetősen sötét hangvételű lesz. Annak idején rengetegen támadták azzal a Blizzard-ot, hogy a játékból kiveszett az a dark fantasy varázs, ami az előző két részt jellemezte. Úgy tűnik, hogy ezt is igyekeznek kiküszöbölni a RoS-zal, ugyanis a hatalmas metropolisz elég baljósra és félelmetesre sikeredett. Lepusztult utcák, amelyek hemzsegnek a túlélők után kutató Reaper-ektől (Malthael szolgái), lángoló épületek százai világítják be az macskaköveken heverő borzalmasan szétmarcangolt holtesteket, és a sötét sikátorokból iszonyatos, túlvilági hangok törnek elő, szinte érezni lehet, ahogy a démonok éppen falatoznak valakit a félhomályban. Azonban Westmarch még ilyen állapotban is egy gótikus építészeti remekmű az égbe törő katedrálisaival és a mindenhol szem elé kerülő mérműves ablakaival.

Ha esetleg megunnánk Westmarch utcáit, akkor további két helyszín vár ránk, amit felfedezhetünk. Az egyik ilyen bejárható terület a Blood Marsh, a hatalmas mocsár számtalan elfeledett titkot rejt, mindezek mellett pedig eléggé veszélyes is. Az ingovány mélyén Corvus elfeledett városának romjai lapulnak, ahol összeakaszthatjuk a kardunkat egy régi ismerőssel, akit tiszta szívből meggyűlöltünk az alapjátékban. A végső leszámolásra pedig a Pandemonium Fortress-ben kerül sor, a második Diablo-ban már kaphattunk ízelítőt az erődből, ám ott nem járhattuk be teljes terjedelmében. A Menny és a Pokol vízválasztójának tekintett épületkomplexumban szigorúan tilos az erőszak, ám Malthael felrúgta eme szabályt, és most sötét rituálék zajlanak a falakon belül. Ott fogjuk a porba tiporni a Halált és pár száz csatlósát, hogy aztán zsíros zsákmánnyal távozhassunk az elátkozott helyről!

Nem csupán egy új Act, hanem egy új karakterosztály is érkezik, méghozzá egy meglehetősen érdekesnek tűnő hőssel vághatunk majd neki a kalandoknak. A Crusader a Diablo 2-es Paladin leszármazottja, a Menny pallosa, aki az angyali energiákat és támadásokat hívja segítségül a küzdelmek során. Elsősorban koponyák bezúzására alkalmas buzogányokkal harcol, de az irtózatos méretekkel megáldott Crusader pajzsokhoz is számtalan képessége kapcsolódik. Aki szereti, ha rengeteg ütést képes kibírni és emellett még alaposan oda akar csapni a démonfattyaknak, az akkor jár a legjobban, ha a Crusader mellett teszi a voksát.

A játékban a legtöbb időt a ritka tárgyak utáni kutatással töltjük, ez felfogható a jelenlegi endgame tartalomnak. Ám a kiegészítő megérkezése behozza nekünk a már most igazi csemegének számító Adventure Mode-ot, amelyben az összes Act minden egyes teleportja rendelkezésünkre áll, és a Horadrim plusz feladatokkal lát el minket. A Nephalem Bounty-k különböző feltételeket takarnak, például meg kell keresnünk egy erős szörnyet és ellátni a baját, vagy egy komplett térképről leradírozhatjuk a szörnyállományt. Busás jutalom jár minden egyes fejvadász küldetés teljesítéséért, és akkor bizony még nem is beszéltünk a Nephalem Rift-ekről, amelyek pokolian nehéz dungeon-ök lesznek, véletlenszerű szörnyekkel és főnöklényekkel. Egy Rift lehet tizenöt perces is, ám nem kizárt a legalább egy óráig tartó démonszeletelés sem.

Kapunk egy új NPC-t, a Mystic segíteni fog nekünk abban, hogy kedvünk szerint alakítsuk felszerelésünket, persze nem árt, ha jó mély és teletömött zsebekkel közelítünk felé. Nem kell többé mérgelődni, ha egy Legendary tárgyon szerepel olyan tulajdonság, amit legszívesebben a hátunk közepére kívánnánk. Egy kis aranyért cserébe a kuruzsló leszedi az adott eszközről a nem kívánt dolgot, és felpakolhatunk rá egy újat. Ha még ez sem lenne elég, akkor a kinézetet is módosíthatjuk a Transmogrify menüpont alatt, ahol a játék összegyűjti nekünk a páncél és fegyver modelleket, amiket aztán kedvünk szerint ráhúzhatunk aktuális zsákmányainkra. Érdemes még megemlíteni az átalakult, minden karaktered számára azonnal elérhető és végtelenített Paragon rendszert, szintlépés során tetszőlegesen eloszthatunk egy Paragon pontot különböző tulajdonságok között.

Ezek lesznek a kiegészítő legfontosabb újdonságai, ám a Patch 2.0 az alapjátékhoz is számos olyan újítást hozott, amitől élvezhetővé vált a program és elég nehezen veszi rá az ember magát arra, hogy néha kimenjen a szobából friss levegőt szívni. Talán a legfontosabb változtatás a feljavított loot rendszer, ami ráadásul most már megfelelő arányban jutalmazza a fáradozásainkat. A játék figyelembe veszi, hogy milyen kaszttal játszunk, és annak megfelelő tárgyakat próbál az arcunkba dobni, a Blizzard ezt nevezi Smartdrop-nak. A Legendary és Set cuccoknak igazán egyedi tulajdonságokat adtak, így érdemes belesni a legutolsó csontkupac alá is, hátha ott lapul a hőn áhított fegyver. Mindezek mellett a fejlesztők igyekeztek megfelelően kiegyensúlyozni a tárgyakat, bizonyos tulajdonságok már nem kerülhetnek egyes páncéldarabokra, néhány túl erős Legendary-t is alaposan átvariáltak (bye-bye Mempo, hiányozni fogsz!). Az új nehézségi szinteket (Normal, Hard, Expert, Master és Torment I-VI.) megfelelően hozzáigazították az átalakított statisztikákhoz, egyes dolgokat legyengítettek annak érdekében, hogy a játékos rákényszerüljön a taktikázásra, ne csupán az életszívás miatt legyen halhatatlan. A kasztok is átestek egy teljes revízión, megszüntették a nevetségesen erős képesség kombinációkat, és most már bátran lehet kísérletezgetni a karakterekkel.

Szerencsére a Blizzard vetett pár pillantást a Crafting rendszerre is, és jelentősen leegyszerűsítették a tárgyak legyártását. Ugyan a kiegészítő hoz majd még pár új alapanyagot, most már nincs az az átláthatatlan nyersanyag káosz, mint korábban. Maga a Crafting viszont még mindig lehetne jobb, a felhasználói fiókhoz kötött Archon felszerelésen kívül nem igazán éri meg a próbálkozást, mivel egyrészt úgyis találsz jobb dolgokat a szörnyeknél, illetve az esély, hogy valami ütős dolog kerül ki a kovács kezei közül, túlságosan csekély a beleölt hozzávalók mennyiségéhez képest. Talán az apró szintű karaktereknek éri meg a leginkább, valamint az elkészíthető Legendary-kkal érdemes még bíbelődni, ugyanis a tervek most már sokkal gyakrabban pottyanhatnak ki az ellenfelekből.

Érdemes még szót ejteni a Klán és Közösség rendszerről is, ugyan nem beszélhetünk olyan mélységekről, mint mondjuk a Guild Wars 2 esetében, mégis elegendő ahhoz, hogy összefogja a játékosokat, barátokat. Bárki alapíthat klánt vagy közösséget, a kettő között csupán annyi a mérvadó különbség, hogy az előbbibe kevesebb ismerős fér bele a tagszám limit miatt. Elég jópofa funkciók tartoznak a rendszerbe, láthatjuk például azt, ha egy klántársunk azonosít egy Legendary tárgyat, ami épp az imént pottyant ki egy démonból, illetve azt is kijelzi a program, ha valamelyik haverunk sikeresen teljesít egy achievement-et. A játékmenetet befolyásoló bónuszok ezúttal kimaradtak, ám ez nem is akkora baj, hiszen a játék így is remekül jutalmaz bennünket, legyen szó akár aranyról vagy ritka felszerelésről.

Véleményem szerint a Patch 2.0 több okból is pozitívan hatott a játékra, és a sok újdonság mellett talán a legjobb döntésnek az Aukciós házak bezárását tartom (Március 18.). A kettő együtt visszaadta a Diablo 3-nak azt az esszenciát, ami az előző részeknek meghatározó tulajdonsága volt. Az Aukciós házak sajnos elvették a Diablo-tól annak védjegyét, vagyis a ritka tárgyak utáni vadászat kellemes érzését. Bár opcionális volt a használata, előbb-utóbb mindenki eljutott arra a szintre, hogy többé nem a kívánt felszerelést kutatta a játékban, hanem az aranyat, hogy megvehesse magának azt, ami kell. Most végre visszatér oda a sorozat, ahol az első és a második rész elkezdte, ismét jöhet a több teherautónyi szörny lemészárlása az értékesebb kincsekért, hiszen a feljavított loot rendszer mellett már megéri. Nincs többé aranyláz, nincs feketekereskedelem, csupán az a bizsergető pillanat, amikor egy démonból kihullik a Set felszerelésünk utolsó darabja. Véleményem szerint eleve így kellett volna kiadni a játékot, és ha valaki veszi a fáradtságot és végigböngészi a fórumokon a régebbi témákat, láthatja, hol tartott korábban a Diablo 3. Ha kigyomlálják a bugokat (ugyanis akadnak szép számmal, pár képesség néha érdekesen funkciónál), és a Crafting-ot még egy picit feljavítják, akkor már tényleg elég kevés dologba lehet majd belekötni. Már csak ezt a másfél hetet kellene kibírni valahogy, hogy végre összecsaphassunk magával a Halállal!

7732 comments to Diablo 3 – Reaper Of Souls és Patch 2.0 részletek, vélemény